Aki a kultúrában dolgozik, nagyon sokszor rengeteg feltöltődést kaphat munkájából. Nincs ez másképp Hegedűs Réka életében sem, aki a Somogyi-könyvtár kommunikációs munkatársa, emellett a Szeged – A Város folyóirata „mindenese”, hivatalosan szerkesztőségi titkára. A Szeged a Mindenem hírportál vele beszélgetett.
Fotó: Árgyelán Orsolya
Úgy tudom, hogy a Somogyi-könyvtárral régre nyúlik vissza a munkakapcsolatod, hiszen már a gyakornoki idődet is itt töltötted. Örömmel venném, ha elmesélnéd, hogyan indult a pályád.
A Szegedi Tudományegyetem Kommunikációs és Médiatudomány Szakán végeztem, PR és a nyomtatott sajtó szakirányom. Egyetemi éveimben még csak álmodoztam róla, hogy talán – egyszer majd – mindkét területen kipróbálhatom magam, hiszen mindkettő egyformán érdekelt. A PR- szakirány vezetőnktől, Medgyesi Konstantintól kértük egy szaktársammal együtt, hogy javasoljon gyakornoki helyet, hiszen a diploma megszerzése után nagyobb eséllyel tudunk elhelyezkedni a szakmában gyakorlati tudással felvértezve. Ő irányított Andóczi Balogh Évához, aki már akkor is a könyvtár kommunikációs és PR ügyeiért felelt. Utólag belegondolva, nagyon jól tettük, hogy akkor Konstantinhoz fordultunk, hiszen egyik lépésből alakult a következő. Gyakorlati időnk alatt is lehetőségünk nyílt kapcsolatokat építeni, a könyvtár kitelepülős programjain részt venni, helyszíni tudósításokat írni, különböző rendezvények hangulatába bepillantást nyerni. A mesterképzés elvégzése után, a fiókhálózatba kerültem, s bár nem rendelkeztem könyvtáros végzettséggel, nagyon élveztem a munkát, több fiókkönyvtárban is dolgozhattam, mindenhol sokat tanultam, megszerettem a kollégákat, az olvasókat. Gyerekklubot vezettem, amire soha nem gondoltam volna, hogy sor kerül. Bár nagypapám és édesanyám is pedagógusok voltak, magamban addig nem éreztem a késztetést, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, de az Odesszai fiókkönyvtárban Novkovné Hevesi Andi segítségével ebbe is belekóstolhattam. Majd 2017 nyarán Bene Zoltánt nevezték ki a Szeged folyóirat főszerkesztőjének. Zolival ismeretségünk még gyakornoki időszakomból ered, így felkért, hogy szerkesztőségi titkári pozícióban – de újságírói végzettségemet is kamatoztatva – legyek kreatív tagja a megújult szerkesztőségnek. Jelenleg az akkor rám bízott feladatomat is ellátom, valamint a Somogyi-könyvtár kommunikációs csapatának munkáját is erősítem.
Milyen feladataid vannak a könyvtárban, mint kommunikációs szakember?
Az előbb már felmerült Andóczi Balogh Éva neve, akinek nagyon-nagyon sokat köszönhetek, hisz a kezdetektől fogva vezette, segítette a pályámat, ma pedig már együtt dolgozunk és igen harmonikusan zajlik a közös munka. Nagyon leegyszerűsítve, a kommunikációs csoport képezi a hidat a könyvtár- és a sajtó munkatársai között, mi segítünk abban, hogy egy-egy program híre a média figyelmét is felkeltse. Sajtóanyagokat írunk, rendezvényeket szervezünk, a különböző partnerkapcsolatokat ápoljuk, emellett a könyvtár közösségi média kommunikációjába is besegítek. Sokrétű a munka, de unatkozni nem igen lehet benne.
Azért a mai napig megtalálható vagy még, egyéb fiókkönyvtárakban is. Visszatekintve melyik az az ilyen jellegű munkád, mely örömmel tölt el?
Valóban, visszajárok a kollégákhoz, nagyon szeretem a fiókkönyvtárak hangulatát. Most is bele- belekontárkodom a fiókos programokba. Az egykori Hangos könyvtár helyén – ahol korábban dolgoztam is – egy igazi ifjúsági tér nyílt, a Stefánia Fiókkönyvtár-klub. Egy fiatalos, remek állománnyal rendelkező könyvtár, ide szervezünk a könyvtárosokkal – Kéri Alexával, Kalydiné Bajza Ritával és Jugovits Ildivel – valamint a YouTube-csatornájáról és olvasásnépszerűsítő törekvéseiről ismert Bognár Edmonddal közösen, kvízes, beszélgetős klubdélutánokat. Igazi csapatmunka ez, amiben nagyon örülök, hogy részt vehetek. Úgy érzem, kezdünk ráérezni, hogy mit várnak ezektől a kluboktól a résztvevők és mára egy egész jó kis törzsközönség alakult ki. Kötetlenül beszélgetünk filmekről, könyvekről, játékos, jó hangulatú délutánok kerekednek ki, amelyek sosem érnek véget zárásra. Nagyon reméljük, hogy még többen rátalálnak, és egy igazi közösség alakulhat ki, hiszen a helyszín nagyon megérdemelné, hogy olvasóktól legyen hangos.
Érdemes beszélgetnünk a szerkesztői munkádról is. Sokan ismerik a Szeged folyóiratot, de nem jut el mindenkihez. Mi a lap célja?
Egy havi megjelenésű várostörténeti és kulturális folyóiratról van szó, városi lap, de a Somogyi-könyvtár kiadványa. Úgy szoktuk mondani, témáját tekintve ízig-vérig szegedi, hiszen minden beletartozik, ami a városhoz kapcsolódik. Igyekszünk úgy felépíteni az újságot, hogy egyszerre jelenjen meg benne a múlt, a jelen és kitekintés a jövőre. Hiszen a várostörténeti írások mellett – amelyek mai napig a legnépszerűbbek – hírt adunk az éppen aktuálisan a városban zajló programokról, interjúkon keresztül bemutatjuk azokat az embereket, akik Szeged életében jelentősek. De közben olyan anyagok is készülnek, amelyek hasznosak lehetnek, ha valaki 10-20 év múlva kutatni szeretné mondjuk az operaéletet, vagy éppen a gasztronómiát, az építészetet…
Hamarosan megjelenik a nyári duplaszámunk, amely – a megszokott szellemben – szintén sok-sok izgalmas cikket tartalmaz majd, érdemes lesz kézbe venni.
Láthatjuk, hogy mennyi értéket hordoz magában ez az újság. Esetleg felmerült a gondolat, hogyan lehetne több embert megszólítani?
Az előfizetőinknek havonta elpostázzuk az újságot, ezen kívül a Somogyi-könyvtárban és egyéb árusítóhelyeken – könyvesboltokban, lottózóban, a Dóm látogatóközpontban – megvásárolható. Nyilván, van egy törzsközönség, aki a nyomtatott verziót szeretné kézbe venni, de sokan az online folyóiratot böngészik. A közösségi felületeken is jelen vagyunk. Emellett rendhagyó órákon, kitelepülős programokon is igyekszünk bemutatókat tartani. Legutóbb éppen a Kulturális Piacon találkozhattak a lappal az érdeklődők, de folyamatosan keressük a lehetőséget, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a Szeged folyóirat híre.
Láthatjuk, hogy jól alakult a csillagok állása, hisz nagyon jó helyeken dolgozol. Vannak esetleg távlati terveid?
Már az egyetem alatt is eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne kulturális területen dolgozni, mert bár nem mindig egyszerű, de bőven rejt magában szépséget és kreativitást. A könyvtárra – és a folyóirat szerkesztőségére is igaz – hogy útmutatást kapok, de hagynak önállóan dolgozni és számítanak rám, ami fontos. Úgy gondolom, most jó helyen vagyok, szeretem a munkámat és ezért szerencsésnek érzem magam. Remélem, hogy lehetőségem lesz folytatni azokat a projekteket, amelyeket elkezdtem, kipróbálni magam minél több területen és majd látjuk, hogy mit hoz a jövő.
Borítókép: Bátyiné Mester Zsuzsanna