Mi szegediek legtöbben a Rádió 88-at hallgatjuk, hisz az életünk része. Nagy Ági pedig az, aki minden nap a friss híreket szállítja, ő is szerves része életünknek. A Szeged a Mindenem munkájáról kérdezte, bepillanthattunk magánéletébe is.
Már gyermekkori vágyad volt, hogy rádióban dolgozzál. Mi inspirált erre?
Nekem a rádió mindig is az életem része volt, hisz a szüleim is mindig rádiót hallgattak, így tettem én is, akár tanulás mellett is. Anno B. Tóth László Poptarisznya című műsorából vettem fel a zenéket, akkor még kazettára. Ez nekem mindig egy nagy szerelem volt. Általános iskolában is nagy rádiórajongó voltam, a Gyula Rádió kívánságműsorában zenéket is kértem. A kívánságműsor vezetője Krista Lajos volt, aki ráadásul kint diszkózott Dobozon, így személyesen is megismerhettem. Rajta keresztül jutottam be a Gyula Rádióba, először csak látogatóként. Kialakult egy nagyon jó baráti társaság, még a születésnapomra is meghívtuk őket. Akkor már nagyon megfogott az a miliő. Ott szólaltam meg először egy ifjúsági műsorban, és ott használtam első alkalommal a keverőpultot is. Akkor még ott úgy működött, hogy egy másik rádióval volt megosztva a frekvencia 12 órában. Emlékszem nagyon sírtam akkor, amikor nem nyerték meg a frekvenciát. Utána pár évig nem is foglalkoztam a rádióval. Azt mondhatom, hogy amikor Szegedre kerültem, akkor lett újra nagyobb része az életemnek a rádiózás.
Azért 2004. is meghatározó volt az életedben, hisz ekkor hivatalosan is megszólaltál a Majsa Rádióban.
Így igaz, hisz ott tanultam meg az alapokat. Ott műsorvezető voltam, Király Tamás volt a mentorom, Tőle tanultam meg nagyon sok mindent. A mai napig nagyon hálás vagyok neki. Bálint K. Gergő volt még, akivel párszor adásban ültünk, de aztán már szóló műsorvezető voltam.
Meg kell említeni, hogy Hódmezővásárhelyen a Rádió 7-nél is dolgoztál 2009-2014 közt. Egy évre pedig a rádió programigazgatója is lettél. Eztán jött egy váltás az életedben, hisz 2014-től a Rádió 88-hoz kerültél.
A Rádió 88 kötelékébe 2014. novemberében kerültem. Akkor még csak hétvégenként, esténként vagy beugrósként kaptam lehetőséget egy-egy műsorban. Gyakorlatilag 2015-től vagyok már állandó tagja a 88-nak.
A Rádió 88 nemcsak Szeged, de a vármegye leghallgatottabb rádiója is. Ez milyen érzéssel tölt el?
Amikor 2000-ben Szegedre kerültem, akkor ez volt az első rádió, amit meghallgattam. Nagyon büszke vagyok, hogy a Rádió 88 szerves része lehetek, mert nagyon jó szakembergárda dolgozik együtt, emellett összetartunk, és szakmailag is támogatjuk egymást. Akikkel együtt dolgozom, mind imádják a rádiózást.
Még pár éve reggeli műsort vezettél, amit nagyon szívesen hallgattam. Gondolom, ezzel nem egyedül voltam így. Most, hogy csak hírekben hallhatjuk a hangodat, nem hiányoznak ezek a műsorok?
Nagyon hiányzik a reggeli műsor, amit a Gedzoval csináltunk. Azt mondom, hogy nekem Szegeden ő az örök „párom”, vele bármikor beülnék bármilyen műsort vezetni. Ha helyettesít is valakit, akkor az a régi, egy húron pendülés, rögtön visszajön.
A Rádió 88-nál mindig pezseg az élet. Mi volt a legemlékezetesebb sztorid?
Nagyon nehéz lenne egyet is kiemelni, mert folyamatosan történnek dolgok. Nagyon sokszor együtt sírunk és nevetünk. Maga a rádió születésnapja mindig egy emlékezetes esemény augusztus 8-án. Talán a 25. születésnapot emelném ki, amikor a Stefánián voltunk kitelepülve, és belaktuk az egész helyet. Emlékezetes volt még, mikor a Partfürdőn Bagossy Brothers Company zenélt, de volt, hogy a rádióban tartottunk nyílt napot. Nehéz 1-et is kiválasztani. Persze voltak szomorú pillanatok is, mint például amikor a frekvenciahosszabbításra vártunk. Akkor nagyon sokat idegeskedtünk, de amikor végre megérkezett a pozitív döntés, tudtunk együtt önfeledten kacagni. Szóval, mi olyanok vagyunk mit egy család, így nekem minden reggel olyan, mintha otthonról átmennék egy másik otthonba.
Bár tele vagy energiával és ambícióval, de a rádiózás teljes embert kíván. Szabadidődben mivel szoktál foglalatoskodni?
A beszélgetésünkre is az edzésről jöttem, amikor csak tudok, akkor elmegyek, mivel otthon is nagyon sokat a számítógép előtt vagyok. Nagyon szeretek olvasni, hagyományos könyveket. Kérdezték, hogy miért nem e-book-on olvasok? Nagyon egyszerű a magyarázat, a könyvet jó kinyitni, van egy illata. Jót lehet mérgelődni, amikor kiesik a könyvjelző, és az ember keresi, hogy hol tartott. Nagyon szeretek olvasni, minden nap szakítok rá időt. Lehet, hogy csak pár oldalt, de akkor is olvasok. Sci-fit, horror sci-fit, és bűnügyi regényeket szoktam a legtöbbször. Most épp a Jason Matthews Vörös veréb trilógia harmadik részét olvasom, de elég sok darab megvan az Alien – Predátor regényekből és gyűjtöm a Metro 2033 sorozatokat is. Már a következő olvasmány is megvan, az egy posztapokaliptikus könyv lesz, a Poszt 2.
Az is köztudott, hogy szereted az állatokat. Van egy négylábú barátod is. Miért pont a macska, ami a szívedhez nőtt?
Az igazság, hogy szeretem a kutyákat is. Mivel panelban lakom, ezért a macskatartás a legkézenfekvőbb, és a legkényelmesebb. Tudjuk, hogy a kutyával sokat kell foglalkozni, nem volna lelkem bezárni a négy fal közé. Mivel korán kelek levinném sétálni, de otthon a lakás és az eb kárára nem hagyhatnánk. Nálunk a rádió kutyabarát hely, de biztos, hogy elvonná a figyelmemet a munkáról, ha bevinném. A macska szeret lustálkodni, kicsit önfejű, de nagyon szeretnivaló. Ahogy tudok, segítek az állatvédő szervezeteknek is. Például a Szegedi Cicamentőknek is, de sajnos most ritkábban jut rá időm. A Hódmezővásárhelyi Állatvédők Egyesülete is bizalommal fordul hozzám, ha valamelyik projektjüket szeretnék hírben megjelentetni. De nálam ez természetes. Nincs kivételezés egyébként a szervezetek között, akinek tudok, segítek.
Végezetül mit üzennél a mai kor fiatal rádiósainak?
Olvassanak nagyon sokat. Itt gondolok könyvekre és napi sajtóra is. Legyenek kritikusak, érdemes mindent több oldalról megvizsgálni, és fontos az, hogy legyenek kérdéseik. Friderikusz Sándornak szeretném a következő jó tanácsát továbbadni: „Ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon”. Ebben a szakmában nem szabad magunkat hagyni lerázni, a kitartás nagyon fontos.
