Mindannyian szeretünk csodás fotókat nézegetni. Aki természetfotózással foglalkozik, körülöleli a természet szépsége. Vadász Anna természetfotóssal beszélgetett, a Szeged a Mindenem hírportál.
Mi inspirált arra, hogy a természetfotózás felé irányulj?
Már kiskoromban körülvett a természet szeretete. Szüleimnek köszönhetően óvodás koromtól kezdve nagyon sokat jártunk különböző tájegységeken. Mivel édesapám szenvedélyes természetfotós is, így tőle tanultam a mesterséget, illetve mondhatjuk azt is, hogy ő fertőzött meg vele. Általános iskolás koromtól kezdve kezdem el komolyabban érdeklődni a természetfotózás iránt. Akkor már saját felvételeket küldtem különféle pályázatokra. Az első ilyen verseny A NaturArt, „Az Év Természetfotósa” pályázat volt, amely hazánk legnagyobb természetfotós pályázata. Nagy élmény volt számomra, mikor a sikeresen szerepelt illetve díjazott képanyagból megrendezett kiállításon először szerepelt fotóm a Magyar Természettudományi Múzeumban. Az általános iskola elvégzése után természetes volt számomra, hogy a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tagozatán folytassam tanulmányaimat. Érdeklődésem eközben a medicin felé terelődött, s a Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Karára jelentkeztem, ahol 2018-ban szereztem summa cum laude diplomát. Az egyetem elvégzése után is töretlen lelkesedéssel járom a természetet, ha időm engedi és örömmel tölt el, amikor olyan pillanatok szemtanúja lehetek, amit esetleg mások soha nem látnának vagy vennének észre, de a képeken keresztül kicsit közelebb tudom vinni hozzájuk a természetet.
Kezdetben a családi kisgéppel a virágoskertben készítettem az első felvételeimet, majd ahogy a saját felszerelésem is finomodott, úgy egyre több kihívás megvalósítására vált alkalmassá. A madárvilág szereplőinek élete mindig is nagyon érdekelt,a másik kedvenc témám a tájfotózás, illetve a fekete-fehér fotográfia. Az utóbbi pár évben a drónfotózás egy egészen új dimenziót nyitott a képalkotásban. Nagyon élvezem a légifelvételek adta lehetőségeket, a táj akár absztrakt struktúráinak megörökítését. Hazánk természeti értékeinek és fajgazdagságának köszönhetően egész évben változatos témákkal örvendezteti a lelkes természetjárókat. A fotózások alkalmával egyre több barátot szereztem. Szegeden és környékén sok természetfotós barátunk él. Szeretném megemlíteni Molnár Gyulát, akivel sok közös fotós élményünk van és az általa szervezett képvetítéseken havonta összegyűlünk élménybeszámolók, képértékelés, beszélgetés alkalmával.
Nem mellékesen díjakat is sikerült nyerni, amiből szintén a felszerelésed fejlesztetted.
Sokáig édesapám felszerelését használtam. 2010-ben és 2011-ben is elnyertem a MOL Új Európa Alapítvány tehetséggondozó pályázatának támogatását, amelyből az első saját fényképezőgépemet és objektívet tudtam vásárolni. A pályázatot az elnyert eredmények alapján díjazták. A legnagyobb elismerés az volt, amikor 2011-ben én lettem az év ifjú természetfotósa Magyarországon, szintén már az előbb említett NaturArt pályázaton. Fotóim rendszeresen szerepelnek kiadványokban, könyvekben illetve naptárakban. Több önálló és közös fotókiállításon is láthatóak voltak a felvételeim.
Ha egy természetfotózásra készültök, hogyan zajlik az előkészület?
A természetfotózás nemcsak megfelelő technikai háttéret igényel. Nagyon fontos a helyismeret és az előre megálmodott felvétel elkészítéséhez az adott témának való utánajárás. A legjobb képek az expozíció pillanatánál hamarabb, a fotós fejében születnek. Utánajárunk annak, hogy milyen az adott téma, például egy madár viselkedési szokása, milyen napszakban aktív, ehhez nélkülözhetetlen az etológiai ismeret. Fontos, hogy milyen évszakban, napszakban lehet őt megfigyelni. Azonban ennek ellenére nem mindig járunk sikerrel, sokszor napokon, heteken keresztül kijárunk egy adott témához, hogy egyetlen jó felvétel is készülhessen. Eleinte csak megfigyeljük az adott témát, ha szükséges hozzá lessátor, azt már az előző nap felállítjuk, hogy addig is megszokja az élőlény. Olykor azonban a szerencse is szerepet játszik, de általában a szerencse is csak a felkészült emberek mellé szegődik.
Gondolom nemcsak hazánkban, de külföldön is láthatták már a képeidet.
Igen, több külföldi pályázaton sikerrel szerepeltek a képeim. A Sony World Photography Aword-on a legjobb 10-be jutott az egyik képem, illetve Spanyolországban a Memorial Maria Luisa pályázaton több fotóm is kiállításra került. Felvételeimet láthatták itthon a Várkert Bazárban, a Magyar Nemzeti Múzeum falain, a Nemzeti Táncszínházban illetve legutóbb Szegeden, tavaly a Rektori Hivatal Átriumában volt közel fél évig látható egy fekete-fehér és drónfelvételekből álló közös fotókiállításunk édesapámmal.
Manapság meg tud élni egy természetfotós csak a munkájából?
Csak természetfotózásból nagyon kevés ember tud megélni. Számomra ez egy kikapcsolódás, és hobbi. Amikor van egy kis szabadidőm, nagyon szívesen megyek ki a természetbe, hogy feltöltődjek. Főállásban fogszabályozó szakorvosként dolgozom az SZTE Arc – Állcsont és Szájsebészeti Klinika Craniofaciális szakrendelésén, viszont a természetfotózás örök szerelem marad számomra.
Melyik az a kép, melyre leginkább büszke vagy?
Nehéz erre válaszolni, inkább azt tudom felidézni, hogy melyik volt az egyik legemlékezetesebb pillanat, ami díjazott is lett. A Sorakozó című, őszapó családot ábrázoló fotómat még általános iskolás koromban készítettem. A kép egy véletlen szerencsének volt köszönhető. A Holt-Maros parton kerékpároztunk április végén édesanyámmal, és egyszercsak megpillantottunk egy őszapót, csőrében eleséggel. Gondoltuk, hogy biztosan etetni megy, majd ahogy felröppent az egyik ágra, láttuk, hogy nyolc apró fióka várja. Ez egy rendkívül ritka pillanat,hiszen a kirepülés után csak néhány óráig tart össze ilyen szorosan a család, utána szétszélednek. Rögtön felhívtam édesapámat, hogy hozza a fotós felszerelést, így sikerült megörökíteni az általam azóta se látott jelenetet.
Merre felé halad a természetfotózás?
Manapság a természetfotózás kissé más utakon jár, mint akár 15 évvel ezelőtt. Ez egyrészt a technikai újdonságoknak tudható, másrészt sok olyan felvételt díjaznak a pályázatokon, ahol a fotós rendezői ambíciói igencsak érzékelhetőek. Számomra az igazi természetfotózás mindig is az érintetlen természetet jelentette, ahol egy-egy fotós kirándulás után nem hagyok mást magam mögött csak a lábnyomomat. A felvételeimmel és ezekkel a gondolatokkal az embereket a természet megismerésére, megóvására illetve szeretetére szeretném serkenteni. Nagyon sok olyan pillanat van, ami a mindennapi rohanó világban körülvesz minket, csak épp nem figyelünk fel rá. Úgy gondolom a természettől nagyon sokat tanulhatunk, ha kellően nyitottak és jó megfigyelők vagyunk.
Galéria Vadász Anna képeiből:
