Vannak még olyan emberek az országban, akik megoldásokat és összefogást keresnek az ellentétek helyett, és akiknek az a célja, hogy a tudatosságon és tudásmegosztáson keresztül felvirágzást hozzanak, ne sötétséget. Független, önazonos civilek közössége, akik egy szeretetvezérelt, egészséges világban szeretnének élni.
Fotó: Alföldi Csanád
Sokan vannak úgy, hogy amerre a világ halad, nem biztos, hogy a legjobb. Érdemes küzdeni ez ellen? A Civil Összetartók Közössége úgy gondolja, hogy igen. Törekvéseikkel szeretnének egy élhetőbb, kiegyensúlyozott világot teremteni. Fekete Eszterrel, a Civil Összetartók Közössége alapítójával beszélgetett a Szeged a Mindenem hírportál.
Első körben meg kell kérdeznem, mikor indult ez a közösség, és milyen célokat fogalmazott meg magának?
A Civil Összetartók Közössége július 19-én ünnepelte egy éves születésnapját, tavaly alakult meg. Onnan indult, hogy az egyik írásom elég sok embert megszólított, és a kommentekben felmerült, hogy létre lehetne hozni egy csoportot. Ez a közösség mentes a politikai ideológiáktól, fő célja pedig a jó szándékok mentén történő összefogás. Ha szétnézünk, láthatjuk azt, hogy mennyi széthúzás és ellenségeskedés van. Sokkal inkább a hasonlóságainkra kellene koncentrálni, megtalálni a közös értékeinket és azt, hogy miben értünk egyet. A csoport fő fókusza a tudatosság, tudás terjesztése, illetve a mentális, testi-lelki egészség
támogatása. Ezen belül kiemelt szerepet kap az önismeret, önazonosság, érzelemszabályozás és traumafeldolgozás, ezért sok pszichológiai poszt van a csoportban, többek közt Máté Gábor tanításai. A holisztikus szemléletű traumaszakértő rengeteg függőséggel küzdő embert kezelt a kanadai háziorvosi praxisa során, köztük drog- és alkoholproblémákkal küzdőket, és azt állítja, hogy nem ezek az emberek a hibásak, nem ők a gyengék. A függőség egy normális reakció egy abnormális berendezkedésre. Arra is kitért, hogy nem a tünetet kell kezelni, hanem megkeresni az okot, hogy miért vannak az embereknek függőségei. Vagyis ő valóban a szenvedést szeretné csökkenteni a világban, és ez a felfogás számomra nagyon szimpatikus.
Emellett a csoportban hangsúlyt kap a környezetvédelem, gyakorlati oldalról is. Fontos lenne, hogy amit tudunk, megtermeljük helyben, és ne kelljen feltétlen a világ másik feléről importálni. Vagy amit igen, azt is méltányos (fair trade) módon. A csoportnak tehát egy értékkiemelő, értékmegőrző szerepe is van, és erre biztatjuk a tagokat, hogy a világban látott jó kezdeményezéseket gyűjtsük össze, és beszéljük meg, hogyan lehetne olyan irányba elmozdulni.
Említetted a mentális egészséget. Úgy látom, hogy nagyon sokan nem figyelnek magukra. Nekik miben tudtok segítséget nyújtani?
Nem vagyok pszichológus, de mindig is nagyon érdekelt ez a téma. Úgy gondolom, ebben rejlik a gyógyulásunk kulcsa, és csak így lehet egészséges társadalmunk. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy mentálisan jól lévő emberek közösségében létezzünk. Azt szeretném, hogy a csoport ne az egyéni érdekekről szóljon, hanem a közérdekről. Szemléletváltás a cél, hogy arra ösztönözzük egymást, hogy előbb lássuk meg a jót, mint a rosszat. A világban, de magunkban is. És magunkban emellett a rosszat is. Pont fordítva szokott lenni, az emberek nem néznek magukba. Nem foglalkoznak a traumáikkal, félelmeikkel, hanem felszínesen élnek, tisztelet a kivételnek. Pedig nagyon fontos az önreflexió, vizsgálni kell mindig a gondolatainkat és az érzéseinket. Miért érzem, gondolom ezt?
Semmit sem szabad vakon elfogadni. A csoport szellemisége tehát a szélsőségek és a tudatlanság ellen van. Mielőtt elfogadnánk valamit, vizsgáljuk meg, hogy igaz-e, jószándékú-e, jóra vezet-e. És kifelé, a világban is előbb lássuk meg a jót, mint a rosszat. Ott is fordított tendencia van, a negatívot látjuk, gyanakszunk és bizalmatlanok vagyunk egymással szemben. Vagyis a magunkba és a másokba vetett bizalmat kell erősíteni, ami összefügg.
A csoportban a helyi termelésről és a magyar termékek támogatásáról is szó esik. A statisztikák azt mutatják, hogy egyre többen keresik a jobb minőségű, hazai árukat. Ezt hogy látjátok?
Elindult egy ilyen tendencia, ami szerintem pozitív irányba mutat. Magyarországon gazdag termőföldek vannak, és hatalmas vízkészlettel rendelkezünk. Minden adott lenne, hogy virágozzon a termesztés. Azt látom, hogy sok esetben a technológiák nem elég fejlettek. Nehéz helyzetben vannak azok az őstermelők, akik egyedül végzik a munkájukat, és nagy infrastruktúrájuk sincs. Nézzük meg Hollandia példáját, rengeteg mag és eljárás onnan származik. Náluk a technológia kellőképpen fejlett. Itthon is infrastrukturális változásokkal kellene kezdeni, ha ilyen irányban is fejlődni szeretnénk.
Ezek mind fontos és hasznos kezdeményezések. Nyilván ahhoz, hogy komolyabb eredményeket is el lehessen érni, érdemes hivatalos formába önteni. Felmerült már ez a gondolat?
Gondolkodtam már ezen, de a csoport függetlenségét mindenképpen szeretném megőrizni. Sehová sem fogunk betagozódni. A patriarchátussal is az a probléma, hogy kialakult egy alá-fölérendeltség. Nem azt mondom, hogy a matriarchátus jobb lenne, hisz ugyanezzel a hibával küzdene. Tehát nem a férfivel van a baj, hanem az uralommal. Jelenleg az emberek mindenütt hatalom- és pénzközpontú rendszerekben élnek. Mindenhol fókuszváltásokra lenne szükség. Egy szeretetközpontú, természetközeli rendet szeretnénk, ami közösségekre épül. Vegyük csak a természetet alapul, ott is kölcsönös egymásra utaltság, ökoszisztémák vannak. Azt felejtette el az emberiség, hogy a Föld részei vagyunk, de az irányítás a mi kezünkben van, és ez felelősséggel jár. Mellérendeltség, megosztásos gazdaság vezethet jobb irányba. Fontos az, hogy ne legyen bennünk harag és gyűlölet senki iránt. Ám a helyzetre jogosan vagyunk dühösek, arra, hogy a pénz határozza meg az életünket, és rengeteg szempont mentén megosztottak bennünket. Nekünk az egység az elsődleges célunk. Ebben nagy szerepe van a tudatosságnak, hisz a tudatosság fejlődésével jön el az a pont, amikor az emberek ráeszmélnek arra, hogy egyek vagyunk. Hogy nem tudunk egymás nélkül létezni, és morálisan nem jó dolog eltaposni, leuralni, manipulálni és kihasználni egymást. Egy erőszakmentes világot képzelek el. Nyilván egyedül kevés vagyok hozzá, de ha elegen álmodunk hasonlót, akkor megváltozhat a világ.
Gondolkodtam azon, hogy nonprofittá teszem a közösséget, vagy módot találok arra, hogy főállásban ilyen kérdésekkel foglalkozzak. Már ebben az irányban érzem a hivatásomat. Hiszek abban, hogy mindenkinek van egy küldetése, egy terület, ahol a leghasznosabb tud lenni, ahol a legtöbbet hozzá tud adni a világhoz, és ahol leginkább ki tud teljesedni. Azt szeretném elősegíteni, hogy mindenki megtalálja azt, hogy nála mi az, amit szívből szeret csinálni. Információátadás, emberek összekötése, eljuttatni a tudást és szeretetet oda, ahol a legnagyobb szükség van rá – igazából ez a célom. Meggazdagodni nem fogok belőle, de nem is arra törekszem. Mert a pénz halott. Nem az számít, hanem a lelkünk. Ez a felfogás már látszik a világban, csak nem elég gyors a változás. Az emberek az anyagi jólét helyett a lelki jóllét felé kezdtek fordulni. Rengeteget dolgozunk, hajtjuk a pénzt, de miért? Halálunk előtt nem az fog leperegni előttünk, hanem a fontos pillanatok, a szeretteink, az élményeink. Ez az, ami számít, ez az útravaló.
A világban jelenleg nincs értékrend, mindenki elveszett, ki van ábrándulva, Magyarországon végképp. Annyi keserűség, gúny és arrogancia folyik emberekből, hogy hihetetlen. Nem gondolom, hogy ez a magyar virtus. Ez csak a ránk rakódott gyalázat, és én ezt szeretném lemosni. Rengeteg férfi utasítja el a saját érzékenységét épp a patriarchátus miatt. Az mondja azt, hogy érezni gyengeség, fojtsd el. Ezért halnak előbb a férfiak, ezért dolgozzák szét magukat és vannak függőségeik, mert nem tudják kezelni az érzelmeiket és elfojtják őket. A céljaink között szerepel a kollektív maszkulinitás gyógyítása is. Illetve a visszatérés a platóni ideálokhoz: a jó, igaz, szép, és ehhez hozzátenném a hasznosat is.
Úgy gondolom, mindenkinek van egy belső moralitása, mindenki tudja, hogy mi a jó és a rossz, és mindenki jó belül, csak előfordul, hogy a gondolkodásmód vagy a viselkedés nem megfelelő. Ezért ennek az autentikus, igazi énnek a kibontakozását szeretnénk segíteni az emberekben. Közel áll hozzám Carl Jung, a híres pszichoanalitikus szemlélete is. Ő azt vallotta, hogy a legegészségesebb spirituális cél az önvalónkká válás, vagyis az individuáció. Ez nem arra biztat, hogy mindenki öntelt legyen, és ne törődjön másokkal. Nem. Ez az önazonosságot jelenti. Azt, hogy nem engedjük, hogy mások mondják meg helyettünk, nekünk mi tetszik, mi a jó. Ne uralkodjon felettünk senki. Ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy mindenkinek egy vára van. Aki más várát akarja elfoglalni, a saját önös érdekét rákényszeríteni, erőszakot tenni, irányítani másokat manipulációval, érzelmi, fizikai bántalmazással, az egy agresszor. Ha megszüntetni nem is tudjuk, csökkenteni szeretnénk az erőszakot és a szenvedést a világban, és megtanítani az embereket, hogy hogyan védekezzenek ez ellen. Így ha apró lépésekben is, de kialakulhat egy jobb, összetartóbb, élhetőbb világ.