A Kooperáló – Színházpedagógiai Alkotótér workshop sorozata már hetedik éve nyújt nézőket bevonó, kapcsolat teremtő kikapcsolódási lehetőséget vendégeinek. Az idei évadban új tematika mentén haladnak, és az aktuális színházi előadásokhoz állítanak össze kreativitást ösztönző foglalkozásokat.
Fotók: Kovács Ida Jusztina
A Kooperáló tagjai előadás feldolgozó workshopokat már tartottak középiskolásoknak, sikerük adta az ötletet, hogy a felnőtt közönséget is bevonják. Műfajok és generációk között átívelő foglalkozásaik – ahogyan ők nevezik: szessönök – testközelbe hozzák a színjátszást és mindazt, ami mögötte rejlik.
Az új tematika fényében, Barnák László által rendezett My Fair Lady című előadás is feldolgozásra került. Elisa karakterének egyik megformálója, Fekete Patrícia színművésznő volt a novemberi szessön vendége. Sziládi Hajna vezette foglalkozáson mindenki szabadon elmondhatta véleményét, beszámolhatott a darabbal kapcsolatos élményeiről, és bátran kérdezhetett.
Az identitás és személyes változás kérdéseit boncolgató darab kulcseleme az élő szó használata és a tiszta beszéd, amely elsajátítása nemcsak Elisa, a csúfbeszédű virágárus lány számára jelent kihívást, hanem a színészek számára is.
A foglalkozás első részében Fekete Patrícia önmagáról és a felkészülés kulisszatitkairól mesélt. A színésznő kiemelte: „Színészként az a fontos, hogy megtartsd azt a beszédet, ami a te identitásodhoz tartozik, viszont fontos, hogy képes legyél bárhogy máshogy is beszélni.” Patrícia azt is elárulta, hogy a musical dalai közül az utolsó kettő áll hozzá a legközelebb. Ez a két szám, mint egy-egy nagy monológ, sokkal több teret enged a színészetnek. Akár egy zenei felkiáltás, lehetőséget ad a kiteljesedésre. Nagyon sok információt hordoznak a dalok, éppen ezért az érthető és tiszta előadásmód követelménye kihívás elé állítja a színészeket.
Sziládi Hajna gyakorlati feladatok segítségével vezette rá a vendégeket a darab két fő karakterének – Elisa és Higgins professzor – mélyebb megismerésére és a musical mondanivalójának továbbgondolására. Színházi élmény személyes megtapasztalása önkifejezéssel fűszerezve – talán ezzel jellemezhető leginkább a szessönök hangulata.
A valamennyi résztvevőt gondolkodásra és aktív jelenlétre ösztönző foglalkozás végén Sziládi Hajnával beszélgettünk:
A szessönöket milyen szempontok alapján építitek fel, hogyan válogatjátok össze a feladatokat?
Próbáljuk úgy kiválogatni, hogy azok számára is élvezhető legyen, akik nem látták az előadást. Témák mentén indulunk el, fókuszpontokra helyezzük a hangsúlyt. Azért mondom mindezt többesszámban, mert csapatmunkáról van szó, mindig megosszuk egymással az előadás terveket. A mostani inkább beszélgetés jellegű volt, a múltkori alkalommal – Foglalkozás az Iván, a rettentő c. előadáshoz – viszont többet játszottunk. Próbálunk a sokszínűségre törekedni ilyen szempontból is.
A mostani workshop izgalmas betekintést engedett a kulisszák mögé. Ez a többiről is elmondható?
Igen, törekszünk erre. Próbálunk teret adni a résztvevők kérdéseinek is, illetve színészként, kollégaként próbálok olyan kérdéseket feltenni, amik ritkábban jönnek elő egy klasszikus közönségtalálkozón. Segíteni tud, ha a nehézségekről beszélgetünk, vagy arról, hogy mi az, ami kihívást jelentett egy-egy előadás kapcsán. Néha azt tapasztalom, hogy az interjúkban általában elhangzottakhoz képest, tudunk árnyalni, és újat mutatni.
Tapasztalataitok alapján mennyire népszerűek ezek a szessönök?
Vannak, akik már az előzőn is voltak, ennek nagyon örülök. Mindez nagy mértékben Kállai Ákos érdeme is. Hetedik éve, hogy kiépített egy olyan közösséget, aminek a tagjai, ha meglátnak egy „Kooperálós” programot, alapból feliratkoznak, és már évek óta járnak. Kialakult egy törzsközönség, de jó látni, hogy mindig vannak új arcok közöttük.
Írta: Dr. Kovács Judit Nóra
További híreinkért látogass el a www.szegedamindenem.hu weboldalra, vagy kövess minket Facebook illetve Instagram oldalunkon.
Kapcsolódó cikk: