Székely Réka a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán végzett. Munkája mégis máshova hívta. Jelenlegi munkahelyén számtalan finomság között dolgozik, mégpedig a Mesi Mesebeli Cukrászdában. Viszont az sem áll távol tőle, hogy jótékonykodjon. A Szeged a Mindenem hírportál arról is megkérdezte, hogy mennyire lehet az ínycsiklandó süteményeknek ellenállni, természetesen másról is faggattuk.
Elsősorban a vendéglátás vonzott. Hogyan jött ez az életedben?
A Szent István téren egy italboltban kezdtem ezt a munkát, ahova teljesen véletlenül, egy ismeretség útján kerültem. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mi hogyan működik, ezeket meg kellett tanuljam. De mivel nagyon jó volt a vezetőség, rengeteg segítséget is kaptam, így gyorsan mindent el tudtam sajátítani, ami kellett a munkához. Bátran mondhatom azt, hogy ez a kapcsolat olyan gyümölcsöző lett, hogy a mai napig barátság van köztünk. Természetesen, ha egy rendezvényen be kell segíteni a szőregi Virágterem rendezvényházban, a mai napig együttműködök velük.
Fogalmazhatunk úgy is, aki a vendéglátásban dolgozik, egy kicsit pszichológus is. Nagyon sokan nektek mondják el a problémáikat. Hogyan lehet ezeket kezelni?
Inkább meghallgatni kell őket. Nekik az a fontos, hogy kibeszélhessék magukból a gondokat, és legyen egy olyan személy, aki meghallgatja őket. Ha kérik, szívesen elmondom a véleményemet vagy a tanácsomat, de zömében elég az, ha kiöntik a szívüket. Ebben a rohanó világban úgy vettem észre, hogy az embereknek erre nincsen ideje. Ilyen helyen pláne elengedik magukat, és nagyon őszinték az emberek. Természetes az is, hogy én hivatalból sem adom ezeket senkinek sem tovább, sőt másnapra elfelejtem.
Elismerték a munkádat, hisz a legjobb pultos díját is megkaptad. Hogyan jött ez a megtiszteltetés?
Ez egy verseny volt, amire nem neveztem magamat. Viszont nagyon sok vendégem úgy gondolta, hogy ez a cím megillet, így a hátam mögött neveztek be erre. Nem mondhatom azt, hogy nagyon boldog voltam, de a végén jól alakult, hisz kaptam egy olyan elismerést, amire nem számítottam. Ez számomra egy pozitív, jóleső visszajelzés volt. Ezen a helyen nagyon jól éreztem magamat, nagyon sok barátot is sikerült szerezni. Sajnos történt egy tulajdonos váltás, ennek hatására jöttem el onnan.
Jelen pillanatban a Mesi Mesebeli Cukrászdában dolgozol. Remélem itt is jól érzed magad, de nem nagy váltás ez?
Ahogy telt az idő, nem úgy bírtam már azt, hogy akár éjszakába nyúlóan kelljen dolgozni. Így jött ez a cukrászdai lehetőség, ami mára már a szívem csücske. Előtte egy rövid ideig már dolgozhattam egy kisebb cukrászdában, ahol megismerkedhettem ezzel. A munka rávilágított arra, hogy ez is tud pörgős, izgalmas lenni, és sok értékes embert is megismerhetek. Ebben a cukrászdában azért jó dolgozni, mert ha nincs is vendég, akkor se lehet unatkozni, hisz egy nagy helyről beszélünk, nagy árukészlettel, így mindig van feladat.
Milyen érzés ennyi finomság között dolgozni? Engem biztos nem engednének oda, hisz veszteséggel zárnának.
Nem vagyok egy nagyon édes szájú, de így sem kis kihívás. Amikor nagytételben jönnek a sütemények, az bárkinek feladná a leckét. Természetesen egy idő elteltével, a munkát látja benne az ember. Azt, hogy az szép legyen, fel legyen töltve, és kívülről gusztusos legyen a vendégek számára.
Van a cukrászdának valamilyen speciális süteménye?
Mi csak viszonteladással foglalkozunk. Viszont van egy cukrászüzemünk, ahol az egész vármegyében nem kapható, mentes süteményeket készítünk. Ez azért egy szenzációs dolog, mert akik egészségügyi okokból a mentes sütemény fogyasztására szorulnak rá, nekik nagyon kevés az a lehetőség, amiből választani lehet Szegeden. Mesélik, hogy más helyeken 3-4 féle süteményből tudnak csak választani, amik sajnos nem is igazán finomak. Amikor bejönnek hozzánk, örömmel látom azt, hogy felcsillan a szemük, hogy ennyi minden finomság lehet az övék. Természetesen minden süteményhez külön tápérték és összetevő táblázatot tudunk biztosítani. Szerencsére nem volt még olyan érzékenységgel rendelkező ember, akit nem tudtunk volna kiszolgálni, és csak pozitív visszajelzéseket kaptunk eddig. Ez teszi különlegessé a cukrászdát.
Viszont az életedből nem maradhatott ki a művészet sem, hisz gyermekkorod óta hegedűn játszol. Hogy jött a zene az életedbe?
Emlékszem, hogy a dorogi óvodában volt egy karácsonyi ünnepség, ahol énekeltem. A hegedűtanárnőm fia is ebbe az óvodába járt, ő hallott énekelni. Szólt is édesanyámnak, ha úgy gondoljuk, menjünk el a zeneiskolába. Ezek után Kolozsvári Barnabásné volt a zenei mentorom, tanárom. Amit olyan kis gyermekként ki tudott hozni belőlem, az egy csoda. Ezzel nekem egy nagyon nagy pozitívumot adott. Sajnos nagyon sok gyermek úgy nő fel, hogy meg se próbálják zenei vonalra terelni őket. A zene mindig egy olyan kifejezés, amit nem lehet szavakba önteni.
Azért a hegedűnek nem egy könnyű megtanulni a technikáját. Hogyan sikerült ezt elsajátítani?
Ez szintén a tanárnőm érdeme, hisz annyira kicsi voltam, hogy a legkisebb hegedűm volt, amihez gyárilag nem is jár vonó. Ott még csak pengettük a hangszert, nevezhetjük ismerkedésnek is. Amikor viszont bejött a vonó is, nem biztos, hogy a lakóközösségben mindenki örült neki. Sokat jelentett, hogy bármilyen megmozdulásra, szereplési lehetőségre elvitt a tanárnőm. Ez akkora sikerélmény volt, hogy a mai napig jó szívvel gondolok vissza rá.
Van egy testvéred, aki a képzőművészet irányába indult el.
Igen, ő rajzol és fest. Sajnos jött egy betegsége, ami miatt ezeket egy kicsit a háttérbe szorította. Viszont megmaradt az alkotásnál, hisz a Sclerosis Multiplexes Betegek Csongrád Megyei Egyesülete és a Szivárvány Autizmus Egyesület segítik egymást. Amikor dolgozik, akkor kézműves foglalkozás keretein belül alkotnak, szebbnél szebb dolgokat autistákkal. Az a mottójuk, hogy mindent újrahasznosítanak, és ezekkel a termékekkel vonulnak ki, akár a Bödön Piacra, ahol értékesítik őket. Viszont hagy meséljek el, egy kedves történetet is. A Facebooknak van egy olyan opciója, hogy egy közelgő születésnapra gyűjtést lehet szervezni. Úgy gondoltam, hogy a Sclerosis Multiplexes Betegek Egyesületének próbálok pénzt gyűjteni. Én ezt nem tudtam beállítani, mert csak nemzetközi szervezeteket érint ez a lehetőség. Nagyon szeretek sütni, meg szoktam őket lepni palacsintával, vagy muffinnal. Jött az ötlet, hogy 100 darab muffint sütök, amit teljesen ingyen kínálok és ha valaki szeretné, egy muffin árával támogathatja az egyesületet. Viszont nagyon szerettem volna nekik segíteni, így ennél a száznál nem álltam meg, hanem sütöttem mellé még 240-et. Barátnőmmel gyártottunk molinókat és szórólapokat, amiket a környező postaládákba dobáltunk be, illetve ajtókra ragasztottunk fel, hogy a születésnapomon szeretném őket megvendégelni. Meglepő volt, hogy mennyien eljöttek, hát még az, hogy ajándékot is hoztak. Ez egy nagyon pozitív élmény volt, hisz fel voltam arra is készülve, hogy az emberek a Covid miatt sokkal távolságtartóbba lesznek. Így elég szép összeggel tudtam őket segíteni. Amikor mentek a SZIN-re, ebből a pénzből tudták finanszírozni az
étkeztetést.
Nagyon szereted az állatokat, most is van egy kutyád. Minden kutya szívedhez nő, ami négylábú?
Igen. Igazából volt az életemnek egy elég nehéz időszaka, amiből nekem egyedül, mentálisan és lelkileg nem sikerült volna kilábalnom. Akkor terápiás jelleggel lett egy kiskutyám, ott éreztem meg, hogy ténylegesen sokkal többet tud adni, mint sokszor egy szakember. Az akkori kiskutyámmal nagyon összeforrt az életünk, ő sajnos már négy éve nincs velem. Viszont a mostani kutyusom is annyira az életem része, hogy el sem tudom nélküle képzelni. Ezt úgy kell elgondolni, hogy ténylegesen együtt kelünk és fekszünk, ő a mai napig lelkileg, nagyon sok mindenben segít nekem. Természetesen erre nem kapott semmiféle képzést, ez ösztönösen jön nála. Pontosan megérzi azt, hogy mikor van rá szüksége az embernek. Csodálatos, hogy mennyire megérzik az állatok azt, ha valakinek problémája van.