Szegeden nagyon sok olyan értékes ember él, akiket érdemes megismerni. Kálló Edit Tímea, Ditti kézműves alkotásaiban gyönyörködve, úgy érezzük, hogy egy másik dimenzióba repítenek minket. Munkájáról, terveiről, céljairól beszélgetett vele a Szeged a Mindenem hírportál.
Hogyan indult az életedben az, hogy a képzőművészet felé fordulj?
Mindig is szerettem a szépet. Vonzott a táj, nagyon sokat voltam a természetben. A fák virágok az állatok a csoda, amit adott a természet. Kicsinek édesanyám rajzolni tanított, és egy tájat rajzoltunk, ami megragadott. Ez annyira inspirált, hogy már gyermekkoromban nagyon sokat rajzoltam, érdekelt minden alkotási forma, ami megfogott, kipróbáltam. Az általános iskolából divattervezőnek szerettem volna menni, édesapám úgy gondolta, a varró szakma kifizetődőbb, így varrónőnek tanultam. Felnőtt és édesanyaként életem egy olyan szakaszába értem, ahol azt éreztem változtatok, és azt teszem, ami boldoggá tesz. 2016-ban jobban foglalkoztatni kezdett a spirituális világ, sokat olvastam, tanultam. Egy hétvégén bontakozott bennem az ki, hogy szeretnék mandalát rajzolni. Egy nap 2018-ban ültem a teraszon a kávémat kortyolgatva, nézve az aszfaltot. Akkor ott 2018. április 25- én megszületett az első mandala a fejemben, amit gyors el is kezdtem rajzolni. Imádtam. Pörögtem a közepében, csodálatos volt. Ma is tisztán emlékszem az érzésre, mosolyra csalt, szerettem ezt a pillanatot. Aznap még sikerült egy csomó mindent alkotnom, és akkor teljesedtem ki. Igazából innen indult a mandala szeretete. Éreztem, hogy az álomfogók mellett mandala festményeket is szeretnék készíteni. Így kutattam, technikákat tanultam, videókat néztem és más csodás művésztől is ihletet merítettem. Katandi-tól henna festésben, ahol a kecsességet, szépséget, minták ismeretét tanulhattam, fejleszthettem és ezt tovább vittem a festményeimbe is. Ekkor már egy éve egyedi álomfogókat készítettem, amit nagyon szerettem és így van azóta is. Kezdetben még vesszőket szőttem össze, ahogyan az indiánok is készítették, szárítottam. Rájöttem ez a technika nem időtálló.
Az élet, csodával sodorta mellém a páromat 2018. augusztusában, megnyíltam mellette. Egyszer meglepett egy gravírozógéppel. Majd hozott nekem HDF lapokat, tudjak min gyakorolni, gravírozni. Bevált. Mikor megszületik egy ihlet, elindul a megvalósulás fele. Megrajzolom azután gravírozva, megmunkálom, csiszolom, van olyan is, hogy ráhintek esetleg egy aranyport, vagy valami olyat, amit éppen érzek, hogy kell. Mindaz, ami nekünk van, nem őrizzük meg önmagunknak. Amit készítünk, azzal valamit átadunk másoknak is. Szeretem azt, amikor kész van egy alkotásom. Általában ezek személyre szabottak, és látom azt, hogy mennyire örülnek neki. Át tudom érezni azt az örömöt, amit érezhet, amikor megkapja. Emellett ez engem is boldoggá tud tenni. Nagyon jó egy mandalát kézbe venni, hisz különleges energiájuk van, és töltenek. Soha nem veszti el a szépségét, nagyon szeretik az emberek. Az álomfogóknál pedig szükségem van az adott személy fotójára. Amit azon a képen látok, úgy készítem el arra, amire szüksége van, ami segíti az útját.
Kíváncsi lennék arra is, hogy zajlik egy munkafolyamat?
Elsősorban a csendre van szükségem. Közel tíz éve annak, hogy nem nézünk televíziót. Ezáltal kizárom az olyan külső tényezőket, amelyek negatívan hathatnak ránk. Igyekszek olyan légkört teremteni, ahol pozitívan tudok töltődni. Nyilván ott van bennem az is, hogy én is hullámzok még. Amikor leülök megalkotni egy művet, mindig gyújtok egy fehér gyertyát, vagy ha olyan kedvem van, egy füstölőt. Alkotás közben én is töltődöm, olyan ez, mint egy meditáció. Ilyenkor önmagammal vagyok, és amit érzek, azt tapasztalom. Elképzelem, majd legelőször ceruzával rajzolok, aztán ezeket át kell rajzolni, mert mire végzek, az eleje sokszor elmosódik. Amikor ez készen van, kiválasztom a marófejeket, amik majd kellenek hozzá. Ha a gravírozás elkészült, azt még megmunkálom, és beleteszem még azt, amit érzek, hogy oda kell. Ha üveget gravírozok, fontos az, hogy olyan üveget válasszak, ami nem törik el a kezemben. Sokszor megpillantok valahol egy üveget, látok benne fantáziát, és megveszem. Karácsonyra lámpásokat készítettem, de ezek olyanok, hogy bármikor lehet őket használni. Nagyon sok dolgot, újra tudok hasznosítani. Hallgatok az intuíciómra, ami jön, én azt teszem.
Bizonyára rengeteg pozitív visszajelzést kaptál már az elkészült munkáid után. De arról is érdemes szerintem beszélni, hogy mi zajlik benned akkor, amikor egy munka elkészül.
Számomra ez, mindig nagyon csodálatos érzés. Boldog vagyok, ahogy hallom az élményeket, érzem milyen boldog , látom az örömöt a szemekben, érzem a szeretetet, a melegséget. Örömet szerez. Az alkotásaimat soha nem munkának fogom fel, engem feltölt.
Mennyire ismernek már az emberek?
Igazából vagy személyesen ismernek az emberek, vagy hallanak rólam. Olyan is volt, hogy az egyik munkámat látták meg, és úgy kezdtek utánam érdeklődni. Megszoktam említeni, hogy amit látnak képen, soha nem olyan, mintha a kezében tartaná azt. Van, amikor személyesen találkozok az személyekkel, érdeklődnek mivel foglalkozom és elmondom, hogy miket csinálok, mesélek róla. Facebookon vagyok fent saját oldalammal, Dittivarázsai Art néven. Weboldalam jelenleg fejlesztés alatt van. Próbáltam kézműves csoportokban is megismertetni a munkáimat, nem az utam. Szeretném azt, ha jobban megismerhetnék munkáim. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek, valamilyen teret kell adnom. Nagyon jólesik hallgatni azt, amikor elmesélik nekem, hogy mennyi örömet éreztek, mióta az alkotásom a szobájukban van. Többen arról is beszámolnak, hogy ennek hatására egy pozitív változás kezdődött az életükben. Igazából, mi mindig is jobbak szeretnénk lenni. Az alap, ami bennünk van, az a szeretet. Talán az emberek azért is keresik spirituális úton azokat a dolgokat, amik segítik, támogatják őket, hogy ezekkel a szeretet cseppekkel örömtelibbé tegyék napjaikat, biztonságot ad és erőt, ami bennük van. Emelik, támogatást nyújtanak bátrabbak lesznek és ezzel az erővel lendületesebben bátrabban haladnak. Én is fontosnak tartom azt, hogy fejlődni kell. Mikor megállunk egy szinten, hogy nem érdekel minket az, amit teszünk, az is elveszik, amit készítünk. A munkáim azért is különlegesek, mert mindegyik más. Lehet, hogy vannak hasonlóságok, de semelyik sem ugyanolyan. Ha embertársaim hétköznapjait a munkámmal emelni tudom, már megérte. Hálás vagyok társamnak. Ő emelt, ha feladni készültem, és támogatott mindenben. További hálával tartozok gyermekeimnek, akik csodálatos lényükkel szebbé varázsolják napjaim, boldogan alkothatom, anyukámnak, barátaimnak. Annak is nagyon örülök, hogy az alkotásaim számos külföldi országba is eljutottak már, kedves tulajdonosaik által.