Aki arra tette fel az életét, hogy a sportban eredményeket tudjon felmutatni, nagyon sokat kell küzdenie ezért. Pádár Boglárka, a Szegedi Női Vízilabda Egyesület utánpótlás csapatának kitartó játékosa. Nevét jól ismerhetjük, hisz már több sikert véghezvitt csapatával. A sport szeretetéről, a felkészülésekről, valamint csapatáról beszélgetett vele a Szeged a Mindenem hírportál.
Tehetséges játékosnak tartanak, mégis kíváncsi lennék arra, hogy kezdted a sportot?
Négy éves koromban írattak be szüleim úszni, mert azt szerették volna, hogy versenyúszó legyek. Igazából valamiért annyira nem szerettem csak az úszást, valami többre vágytam. 11 éves koromban arra az elhatározásra jutottunk, hogy váltsunk sportot. Láttuk, hogy edzenek a vízilabdások, gondoltam azt, hogy kipróbálom. Nagyon megtetszett, így 18 éves koromban elmondhatom azt, hogy egy percét sem bántam meg, a lehető legjobb sportot választottam.
Nyilván nagyon sokat edzetek, és készültök a mérkőzésekre. Beavatnál minket abba, hogyan zajlanak ezek?
Az edzésszezon nálunk augusztusban szokott elkezdődni, most pedig július közepétől fog. Ilyenkor van egy 2-3 hetes alapozási szakasz, majd a Magyar Kupa jön, ahol augusztus elejével kezdődnek a mérkőzések. Ilyenkor átállunk technikai edzésekre, nagyon sokat pörgetünk. Szeptemberben pedig megkezdődik a bajnokság, ami december első hetéig tart el. Karácsonykor van egy kisebb leállásunk, ezt egy újabb alapozási szakasz követi, ahol az állóképességet fejlesztjük. Majd jönnek a lövő edzések, itt a lövési technikánkat fejlesztjük. Van olyan is, hogy egy kilós labdákkal, vagy ólomövvel lövünk. Általában hetente van meccsünk, ilyenkor a sebesség növelésére törekszünk. Az utolsó pár napban pedig csak arra koncentrálunk, hogy az ellenfél csapatát elemezzük ki, hisz csak így tudunk saját technikával készülni ellenük. Ebben a szezonban heti négy reggeli edzésünk volt, és 4-5 délutáni. Jövőre pedig egy erős kerettel vághatunk neki a szezonnak.
Amit felsoroltál, nem kis teljesítmény. Az emberben joggal felmerül a kérdés, ha valaki vízilabdázni szeretne, milyen feltételeknek kell, hogy megfeleljen?
Nyilván a játékos testi adottságától is nagyon sokk függ. Inkább poszt szerint szoktak kategorizálni, hisz egy centernek sokkal jobb, ha testesebb és nagyobb erő van benne. Viszont egy szélső játékosnál az válik be, ha vékonyabb, akkor nagyobb sebességgel tud valószínűleg úszni. Ráadásul itt még a magasság is nagyon sokat nyom a latba.
Díjakat is kaptál. Melyik az, amelyikre a legbüszkébb vagy?
Talán a Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajnokság aranyérmére vagyok a legbüszkébb. Nem azért mert egy országos bajnoki cím, hanem egy olyan csapattal voltam, akiket nagyon szeretek, és nagyon jó érzés volt számomra, hogy 16 évesen játszhattam felnőtt egyetemisták között. Idén kaptam az iskolánkban egy díjat, kiemelkedő sportteljesítményért. Mivel most ballagok el, a négy éves munkámat díjazták. Amire még nagyon büszke lehetek, hogy saját utánpótlás csapatomban megkaptam a legjobb utánpótlás címet. Ezzel nagyon jó szezont sikerült zárnom. Olyan lehetőség is volt, hogy aki magyar válogatott és OB I-es csapatban is játszott, azok a Magyar Vízilabda Szövetségtől kaptak elismerést. Viszont a legnagyobb díj az, amit a szüleimtől kapok elismerés.
Azért ezek a díjak híven tükrözik azt, hogy sikeres vagy. Mi ennek a titka?
Talán az, hogy nagy elszántsággal csinálom. Szeretem mindig a legjobb teljesítményemet mutatni, mondhatom azt, hogy maximalista vagyok. Nagyon nagy erőt ad az, hogy a húgom egy kiváló sportoló, és felnézhetek rá. Nekem nagy példaképem még Keszthelyi Rita játékos is. Meg kell, hogy említsem még Lengyel Dominikát, aki a mi csapatunkban is játszott, és szívembe zártam. Kisebb koromban ő is nagy példaképem volt, szerettem volna elsajátítani a játékát. Mindig arra törekszem, hogy a legjobb hatba benne lehessek, így kezdő játékos tudok lenni. Amikor szabadidőm van, akkor is teszek azért, hogy jobb legyek a saját sportomban. Járok kondizni, az állóképességemet pedig futással fejlesztem. Nagyon nehezen lehet bekerülni utánpótlás válogatottba. Az visz előre, hogy egyszer megfeleljek a követelményeknek, és felnőtt szinten eljuthassak a válogatottig.
Egy mérkőzés előtt nyilván nagy feszültség van bennetek. Hogyan készültök ilyenkor?
Mi már kezdés előtt két órával ott vagyunk. Ilyenkor legalább fél órás megbeszélésünk van, ahol átbeszéljük a taktikát. Természetesen az, ha valaki stresszes, nagyon sok emberrel meg tudja ezt beszélni, hisz az egész csapatra a nyitottság a jellemző. Itt szeretném Tátrai Szonja nevét kiemelni, hisz vele tudok legtöbbször olyan dolgokról beszélni, amikre nagyon jó tanácsokat szokott adni. Nagyon örülök, hogy van egy ilyen ember számomra. Ilyenkor nagyon nem szoktunk beszélgetni. Inkább zenét hallgatunk, és átgondoljuk azt, hogy mit kell majd tenni a mérkőzésen. Nagy erőt tud az is adni, amikor a vízben mindenki összegyűlik, hisz biztosak lehetünk abban, hogy az egész csapat a győzelemért dolgozik majd.
Említetted, hogy szabadidődben is sokat foglalkozol a sporttal. Van olyan pillanatod, amikor teljesen ki tudsz kapcsolódni?
Igazából nincs. Mivel élsportolók vagyunk, sporttermekben vagy konditermekben töltjük a szabadidőnket is. Ha egy hétig nem csinálom a sportolást, nagyon hiányzik, hisz az életem része. Nyáron sincs megállás, még ha testvéremmel is csak tollasozunk, kell a mozgás. Tavaly óta egy nagyon jó röplabdás társaságnak lettem a része. Olyan is volt, hogy nyáron elmentem edzésre, aztán segítettem egy kicsit az úszásoktatásban, majd röplabdáztam egy jót, és levezetésképp este elmentem edzeni.
Hogyan értékeled a Szegedi Női Vízilabda Egyesületet?
Mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Sajnos nem úgy sikerült az évünk, mint ahogyan azt terveztük. Ez egy pillanatig sem azért volt, mert nem akartuk. Én személy szerint a délelőtti edzésekre az iskola miatt nem nagyon tudtam eljárni. Mivel kettős igazolásaink is vannak, délutánonként sem volt teljes létszámú a csapat. Ilyenkor nyilván való az, hogy nem lehet olyan szinten gyakorolni. Mindenki azt látta, hogy milyen fiatalok vagyunk, de nem fognám erre azt, hogy nem minden úgy sikerült, mint ahogy terveztük. Ha valaki megérett arra, hogy egy felnőtt csapatban teljesítsen, úgy fog odaállni, hogy a teljesítmény érdekli. A csapat minden játékosát támogatta, senkivel nem éreztették azt, hogy nem lenne itt helye. Nálunk mindenki megtalálhatta önmagát, amit nem sok egyesületről lehet elmondani. Rengeteg közös programunk volt együtt. Van egy nagyon szép szokás is, mindenkit felköszöntünk a születésnapján. Ez egy hatalmas gesztus, hogy gondolnak ránk, és nem nekünk kell emlékeztetni akár egy süteménnyel őket arra, hogy születésnapunk van. A felnőtt játékosok is nagyon sokat segítettek nekünk, javítottak a technikánkon, erőt öntöttek belénk. Ez olyan jóleső érzés volt, hogy edzés után is szívesen maradtam volna a vízben, akár két órát is. Ebből is látszik, hogy nagyon jó helyen vagyok.