A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok figyelmébe ajánlja a rendkívül egyszerű, különösen látványos méhecskehotel-eszközcsoportot, amivel erkélyen, ablakpárkányon is hatékonyan és hiánypótló módon segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását már kora tavasztól.

Fotó: MME

A magányosan élő méhek és darazsak körülöttünk élnek a kertekben, parkokban, iskolákban, óvodákban, lakótelepeken – még a sokadik emelet magasában is. Mindenütt ott vannak, ahol virágokat találnak. Azért nem figyelünk fel rájuk, mert ezek az állatok – a családokban élő rokonsággal szemben – nem támadékonyak, ha nem fogjuk meg őket, teljesen ártalmatlanok!

A házi méhek faodvakat, kaptárakat igénylő, több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ezt legegyszerűbben 10-4 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugliba készíthetjük el, de építhetünk szekrényes méhecskehotelt is. A méhecskehotel azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszköz, mert ezek elkészítése óvodai foglalkozás, iskolai óra, szakkör keretében sokkal egyszerűbb (és természetvédelmi szempontból jóval hasznosabb, alapvetőbb fontosságú), mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké!

Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni. A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Eközben a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg