A fotózás nagyon sok embert érdekel a mindennapokban, így alapvető volt, hogy ebben a témában is beszélgessünk olyan emberrel, aki a mindennapjaiban ezzel foglalkozik. Tóth Kitti hivatása mellett fotográfusként dolgozik. Már a találkozásunk is meglepő volt, hisz egy vidám, mosolygós emberrel sikerült leülni beszélgetni, akit munkájáról faggattuk.

Rögtön az elején arra lennék kíváncsi, hogyan jött az életedbe a fényképezés?
Mindig is jelen volt az életemben, hiszen amikor még gyermek voltam, és megkaptam az első kamerás telefonomat, minden fontos pillanatot, életképet lefotóztam. Hét éve dolgozom óvónőként és 2020 környékén gondolkoztam el azon, hogy jó lenne az életembe még egy szakma. A gondolatot elhatározás követte, beiratkoztam a Perfekt fotóiskolába. Először kutyafotózással kezdtem, amihez nagy segítség volt a kutyám. Ő egy Border Collie, elég fürge ahhoz, hogy el tudtam sajátítani a különféle technikai részeket. Mivel óvónőként minden egyes nap foglalkozásokat tartok a gyerekeknek, így hamar beépült a családi vonal is a munkám közé. Folyamatosan alakult, fejlődött azóta a saját stílusom. Leginkább a lifestyle stílushoz hasonlít, ahol életképeket örökítek meg.
Az oldaladat Mosolyművész néven lehet megtalálni, alapjából véve te is egy vidám természetű ember vagy. Honnan jött ez a név?
Nagyon szeretek verseket írni, és eredetileg ez egy versemből jött. Van egy olyan művem, aminek az a címe, hogy Mosolyvarázs. Eredetileg erre a névre gondoltam, de ez a név már foglalt volt. Innen alakult ki a Mosolyművész, hiszen úgy gondolom, hogy maga a fotózás is egy művészi ágazat, jómagam is érzésből fotózok. A technikai részeket meg lehet tanulni, azt viszont nem, hogy valaki meglássa a legjobb pillanatokat.
Beszélgettünk arról, hogyan indultál. Viszont Szeged viszonylatában is nagyon sok fotós van, ezért az adott művésznek mindig ki kell találni azt, hogy milyen különlegességekkel tud előrukkolni. Milyen témákban fotózol még, és mik azok a specialitások, amikért érdemes téged megkeresni?
Alapvetően családi fotózást vállalok- ezen belül a születésnapok, hétköznapok, események megörökítését – emellett pedig pár-, és kismama fotózást. Hívtak már esküvői fotózásra, és portréfotózásra is, amivel szintén szeretném majd bővíteni a tevékenységi körömet. Ezeket a fotózásokat az adott ügyfélre egyénre szabottan felépítem, és játékos tevékenységeket, szituációkat teremtek, elkerülöm a beállított képeket. Amikor felkeresnek fotózásra, a részletes megbeszélés mellett szoktam küldeni egy kérdőívet. Ez alapján készülök a fotózásra. Ebből adódik az, hogy miben vagyok más, hiszen nálam a fotózás egy közös kaland, egy közös minőségi játék. Sokan úgy érkeznek hozzám, hogy az egyik családtag visszahúzódó, vagy akár nem szereti a kamerát, nem érzi komfortosan magát előtte. Mindig az adott helyzetben látom és alkalmazkodom a családokhoz, párokhoz. Ha szükséges folyamatosan insturálok, ha viszont látom, hogy felszabadultak, hagyom megtörténni a pillanatokat. Sokszor kapom azt a visszajelzést, hogy el is felejtették, hogy egy fotózáson vannak, és még szeretnének tovább maradni játszani. Amiben még más vagyok, az talán az, hogy nem hagyom egyedül a családot, párt a felkészülésben, bármikor a rendelkezésükre állok, ha kérdésük adódik, rugalmas vagyok az időpontokkal kapcsolatban is. Fotózás után a leválogatott képeket felteszem és digitálisan ki tudják őket választani.
Azért nem csak ezek a boldog pillanatok jutnak, hisz mielőtt kiadod a képeket, utómunkálatok is vannak. Mik ezek?
Általában sorozatképeket csinálok, hogy biztos legyen olyan, ami mindenkinek tetszik. Egyszerre olyan 1500-2000 képet fotózok. Ezekből szoktam válogatni, olyan 300-400 körülire. Majd felteszem az oldalra, és ki tudják választani, hogy melyiket szeretnék. Ezt követően kezdek majd szerkeszteni. Szoktam alapbeállításokat csinálni, színezni és arcot retusálni. Általában naplementekor fotózom, így minden képnek van egy narancsos, vidám, melegfényű színe, arra szoktam egy egységes színezetet készíteni. Ezért is látszik, hogy van egy stílusa a képeimnek, amire törekszem is. Figyelek arra is, hogy minél hamarabb megkapják a képeket, ez nekem és nekik is nagy boldogság.
Minden fényképészt azt mondja, hogy az a legjobb gép, ami a kezében van. Ilyen téren te mennyire vagy márkafüggő?
Én egy Nikon alapgéppel kezdtem, ahol nekem kellett mindent beállítani, nem volt automata a fókusz, de akkor az is tökéletesen megfelelt. Két éve váltottam gépet, de mellette a másikat is használom. Itt már automata a fókusz, és nagy a fényereje a gépnek, jobb a képek minősége, de így is tudni kell a technikai részét. Beruháztam egy profi objektívre is, amivel lehet nagyon közelről is fotózni, de távolról is. Nyilván azzal egyet kell értsek, hogy mindig az a kedvence a fotósnak, amit éppen használ.

Voltak már kiállításaid?
Tavaly küldtem be egy fotópályázatra egy sorozatot, ami a környezettudatosságról szólt, ez volt az első alkalom. Ezen a fotópályázaton harmadik helyezést sikerült elérni. A fotó története röviden az volt, hogy ebben a rohanó világban mindent felemészt a műanyag, és ez mennyire rossz irányba halad. A történet végére a képen szereplő személy zölddé változott, jelképezve azt, hogy rájött, hogy mennyire fontos a környezetvédelem. Emellett még volt egy sikerélményem szintén tavaly, ahol az egyik képemet kiállították Budapesten. Meghívtak a kiállításra, ami számomra nagyon felemelő érzés volt. A jövőben is szeretnék majd fotópályázatokat, kiállításokat kipróbálni, folyamatosan fejlődni, keresni az új lehetőségeket.
Látjuk, hogy nagyon sok témában fotózol, viszont meddig nyújthatja egy fényképész a repertoárját?
Úgy vélem addig, amíg a kreativitása engedi. Folyamatosan fejlődünk, a személyiségünk is megváltozik. Ezt magamon is észrevettem, hisz sokkal nyitottabb, határozottabb vagyok. Az óvónői hivatásomban és itt is emberekkel foglalkozom. Az egyik segíti a másikat, hisz mind a kettőnél folyamatosan kommunikálok, részese vagyok az emberek mindennapjainak. Kiemelkedő számomra, hogy egy jó bizalmi kapcsolatot alakítsak ki velük. Tavaly és idén is lehetőségem nyílt Balatongyörökön, a Funside gyerektáborban fotózni. Tavaly három, idén pedig kettő hetet tölthettem ott. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy héten keresztül a délelőtti órákon és a délutáni, majd esti programokon is megörökítem a legjobb pillanatokat, majd a nap végén kiválogatom és megszerkesztem a legjobb képeket. Nagyon élveztem, nagyon sok fejlődési, kihívási lehetőségek vannak benne. Összegezve imádok gyerekekkel foglalkozni, dolgozni, mindig tanul valamit tőlük az ember, annyira őszinték még, és tiszta lelkűek.
A témában bővebb információt a mosolyművész.hu weboldalon, vagy a következő Facebook oldalon találhat.
További híreinkért látogass el a www.szegedamindenem.hu weboldalra, vagy kövess minket Facebook illetve Instagram oldalunkon.
