Az amerikai székhelyű International Society of Dermatology Dr. Kemény Lajos bőrgyógyász-immunológus professzort, a Szegedi Tudományegyetem bőrgyógyászati klinikájának egyetemi tanárát bízta meg az International Journal of Dermatology folyóirat főszerkesztői munkájával – tudatta a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatósága csütörtökön.
Fotó: Kovács-Jerney Ádám
A rangos szaklap szerkesztése presztízst jelent a szakmában. Hatvan éves története során a lap vezetése először került amerikai egyetemekről Európába, az elmúlt 23 évben a világhírű Mayo Klinika professzorai közül kerültek ki a főszerkesztők.
Dr. Kemény Lajos azóta napi 20-25 publikációt olvas el és a cikkek bírálata során a világ minden részén élő dermatológus kutatókkal tart kapcsolatot. A kutató kifejtette, a bőrgyógyászatban a 2000-es évek elején a biológiai gyógyszerek megjelenése hozta a legnagyobb hatású áttörést. Ekkor újabb és újabb terápiákat vezettek be, a betegek egyre nagyobb százalékát tudták tökéletesen tünetmentesíteni. Nemcsak a pikkelysömör, hanem az ekcéma, az autoimmun hajbetegségek, és egy sor egyéb krónikus, korábban nem gyógyítható bőrbetegség, valamint daganatos betegség vált nagyon jó eséllyel kezelhetővé.
A szegedi professzor munkacsoportja az 1990-es években elsőként dolgozta ki az excimer lézer bőrgyógyászati alkalmazását együttműködve az SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének két kutatójával, Szabó Gáborral és Bor Zsolttal. Ennek az eszköznek köszönhetően ma már évi kétmillió kezeléssel segítenek a betegeknek szerte a világon.
A professzor kiemelte a bőr immunszerepét vizsgáló kutatások – melyeket Dobozy Attila professzor indított el Szegeden – fontosságát is. E területen az új lendületet a szakember a szövetminták sejtszintű vizsgálatától várja. A beteg szövet sejtjeiben egyenként kell tudni, hogyan alakul a fehérjék és a gének kifejeződése, hogyan következnek egymás után, mi mit befolyásol. Ezekhez a vizsgálatokhoz a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (Hungarian Center of Excellence for Molecular Medicine – HCEMM) nyújt jelentős támogatást. Olyan iránya ez a globális biológiának, amit nem lehet megkerülni. Minden korábbinál robusztusabb adatmennyiséggel kell dolgozni, ez pedig olyan jellegű új tudást igényel, amit nem egyik napról a másikra gyűjt össze egy kutatócsoport.