Szeged kereszténydemokrata országgyűlési képviselőjeként nagy tisztesség Bálint Sándor szobránál szólnom a legszögedibb szögedi tisztelőihez. Hiszen amellett, hogy szentéletű ember, kiváló néprajztudós és egyetemi professzor, nagybetűs lokálpatrióta volt, egyszersmind városunk kereszténydemokrata képviselőjeként is dolgozott a parlamentben – fogalmazott Mihálffy Béla.
Kép: Kerekes Balázs
Az országgyűlési képviselő elmondta, Bálint Sándor 1945-ben a választásokon győztes Kisgazdapárt listájáról jutott a Nemzetgyűlésbe, de mint a kereszténydemokraták jelöltje. A választásokra az 1980-as években így emlékezett Békési István plébános: „A szegedi nép meg látta a listán Bálint Sándor nevét, persze, hogy szavazott, óriási többségben szavazott a kisgazdapártra.” S 1947-ben, akkor már pártunk listáján, újraválasztotta a szegedi nép. De nem vált elvtelen politikussá: 1948 utolsó napjaiban – Mindszenty József hercegprímás karácsonyi letartóztatása után – lemondott képviselői mandátumáról és visszavonult a politikai élettől.
De – mint tudjuk – a kommunista hatalom számára ez is kevés volt, sohasem bocsátottak meg neki. Az egyetemi katedráról száműzték, 1965-ben izgatás vádjával koncepciós perbe fogták az egykori kereszténydemokrata politikust, s a népköztársaság bírósága fél év fölfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A kommunista pártállami diktatúra fönntartói – ahogy a besúgói jelentésekben és a periratokban fogalmaztak – „keresztényszocializmusa”, „nacionalizmusa” és az egyház kezdeményezéseinek támogatása miatt „a Vatikán ügynökének” tartották. A megalázó ítélet után a megtört professzor (kilenc évvel a törvényes nyugdíjkorhatár előtt) nyugdíjazását kérte, amit el is fogadtak. De szerencsére haláláig dolgozott, máig használatos alapvető munkái – amelyek a modern népművelés alapjainak számítanak – ezekben az években jelentek meg.
Kiemelte, emberi nagyságát nemcsak az alsóvárosi, illetve szögedi jámbor katolikus nép vagy épp tanítványai ismerték el, hanem széles körben mindazok, akik a nemzet javára tevékenykedtek.
Scheiber Sándor főrabbi például a következőképp fogalmazott Bálint Sándorról írt nekrológjában: „Érző, érzékeny lélek. A legtisztább ember, akit sok évtizedes barátságunk folyamán megismerhettem.”
És azt, hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 43 évvel halálát követően is összegyűlünk emlékezni, imádkozni, s ápoljuk, ki-ki a maga helyén, Bálint Sándor szellemi hagyatékát – zárta szavait.