Hirz Vanessa Ingrid Spanyolországban született, életében többször költöztek a szülei. Most Szegeden él, életében fontos helyen van a tánc, melynek több műfaját is kipróbált már. A táncról, a tánc szeretetéről beszélgetett vele a Szeged a Mindenem hírportál.
Gondolom, hogy egész fiatalon belekóstoltál már a táncba. Hogy emlékszel vissza a kezdetekre?
Táncolni 4-5 éves koromban kezdtem el, akkor épp Hódmezővásárhelyen laktunk. Amit legelőször megpróbáltam, az a charleston volt. Édesanyám nagy rajongója volt ennek a műfajnak, és úgy gondolta, hogy ezzel kezdjek, mert a tánc történelmének is az elején van. Spanyolországban flamenco táncot tanultam, amit szintén nagyon élveztem. Sajnos nem tudtam sokáig csinálni, mert elköltöztünk. Ezután kerültünk Svájcba, ahol nem sok ideig éltünk. Ott nem táncoltam, hanem amikor Szegedre költöztünk, itt folytattam a táncot. Két évig balettoztam. Jó érzés volt, hogy tehetségesnek tartottak. Olyan eset is volt, hogy a közös koreográfia helyett én kaptam egy szóló lehetőséget. Valószínű, hogy az oktatóm neheztelt a többiekre, hisz nem végezték rendesen a munkájukat. Emlékszem, hogy élő zongora szólt, amikor balettoztam. Szerettem volna mást is megismerni, így került arra sor, hogy modern táncot kezdtem tanulni. Ott is éreztem annak a hatását, hogy régóta táncolok, hisz mindig előre helyeztek. Ezt követően ajánlották a ritmikus tornát. Nekem tetszett az ötlet, így nem volt kérdés az, hogy azt is kipróbáljam. Közben jöttem rá, hogy nem biztos az, hogy ez az én utam. Ezt követően jött a hip hop, ahol öt évig voltam. Nagyon megszerettem, de sajnos egy időre az érettségi miatt abba kellett hagynom. Itt versenyekre is vittek, és szólóban is táncolhattam. A Magyar Bajnokságon második helyezést értem el női felnőtt kategóriában. Több verseny is volt ezen kívül, ahol dobogós helyezést értem el. Hogy teljes legyen a felsorolás, próbálkoztam még a hastánccal is. Ez azért jött, mert édesanyám is csinálta. Nem volt kérdés számomra, hogy megpróbálok a nyomdokaiba lépni, és kipróbálom. Elég kicsi voltam még, amikor elvitt egy fellépésére. Akkor is ámulva néztem.
Csak kapkodtam a fejemet, amennyi táncot felsoroltál. Melyiket volt a legnehezebb elsajátítani?
Nekem a flamenco, hisz ott valahogy furább, és bonyolultabb a mozgás. Emellett fontos az is, hogy határozottan kell csinálni. Visszagondolva, lehet azért is tűnt nehezebbnek, mert még kicsi voltam. Amit még meg tudnék említeni, a hip-hop. Nagyon pontosan kell csinálni a dolgokat, zenére. Több nehéz mozdulat van benne, ráadásul gyorsan is kell táncolni. Maga a hip-hop tánc egy vegyes elemeket tartalmazó, különböző tánc stílusok fúziójából létrejött tánc stílus. Megtalálhatók benne a break, popping, locking, funk, jazz, balett és a step tánc elemei. Ami a hip-hop-ot valóban megkülönbözteti a többi hip-hop-ot alkotó stílustól az az, hogy a táncot tudatosan összerakják, felépítik, tehát a koreográfiára nagy hangsúly helyeződik, valamint az, hogy általában csoportban adják elő.
Azért érdemes lenne egy spanyol táncot összehasonlítani egy magyar tánccal. Mennyire térnek el?
Azt kell, hogy mondjam, nagyon eltér. Hasonlóságban mind a kettő határozott, és feszes. Természetesen, a zene nagyon különbözik, illetve a ruházat. A flamenco táncban szeretik a testet is megmutatni, nekik fontos az, hogy férfiasságot, és nőiességet vigyenek bele. A flamenco egy egyéni tánc, amelyet kézzel tapsolnak, ütős lábmunkával és bonyolult kézzel, karokkal és testmozgásokkal jellemeznek. A táncot általában énekes és gitáros kísérte. A magyar néptánc meg ruhában és mozgásban is a hagyományokra helyezi a hangsúlyt.