Bertalan Nikoletta fiatalon került a Szegedi Nemzeti Színházhoz, az idei színházi évadtól az operatársulat rendezőasszisztenseként tevékenykedik. Emellett az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar hallgatója. Új munkájáról beszélgetett vele a Szeged a Mindenem hírportál.
A művészet szorosan kapcsolódik a színházhoz, mégis arra lennék legelőször kíváncsi, hogyan jött az életedbe ez a vonal?
Nagyon érdekes, mert általános iskolás koromban még egyáltalán nem érdekeltek ezek a dolgok. Alsóban furulyáztam, de a zeneiskolai karrierem véget is ért már felső tagozatban. Budapesten jártam középiskolába, és 10. osztálytól kezdtem magánéneket tanulni, egy nagyon jó barátom javaslatára, akivel duetteket énekeltünk, versenyekre is mentünk. Édesanyám énekkarban énekelt, sok dalt tanított nekünk, így az éneklés engem is megfogott. Emlékszem, már gyerekkoromban voltak olyan családi ünnepek, amikor otthon több szólamban a nővéremmel és édesanyámmal hárman, közösen énekeltünk. Ezek nagyon szép emlékei az életemnek. Akkoriban még az opera műfaját egyáltalán nem szerettem, mint a korosztályomat, engem is inkább a könnyű zene foglalkoztatott. Molnár Maricánál kezdtem a magánéneket, akihez az operett műfaja állt közel, ezt természetesen a tanításba is belevitte. Ha valamilyen vizsgánk volt, akkor a záró szám általában valamilyen operett részlet volt. Nagyon megszerettem, egyszer viszont csak azt vettem észre, hogy az opera is egyre közelebb áll hozzám. Elhatároztam, hogy komolyan szeretnék az opera művészetével megismerkedni, ezért váltottam, és a Marczibányi téri Kodály iskola ének-zenei tagozatára mentem. Jól érezhető volt a különbség, hisz az énekórákon sokkal komplettebb ismereteket kaptunk. Sokat kellett tanuljak, hogy felzárkózzak, de végül is sikerült. Csak ez az egy cél lebegett a szemem előtt, minden nap az motivált, hogy minél több dolgot megtanulhassak. Valahogy olyan jól sikerült, hogy egy idő után már tőlem kértek tanácsot az iskolatársaim.
Mint említetted, az operettel kezdtél. Direkt a te korosztályod véleményére lennék kíváncsi, hisz sokan azt mondják, hogy az operett műfaja mára már kihalt, és az opera sem olyan vonzó már, mint mondjuk egy musical. Te, hogyan látod ezt?
Sajnos ezt én is így tapasztalom. Azt gondolom egy alapvető problémának, hogy a korosztályom részéről nincs nyitottság a komolyzenei műfajok felé. Tudom hogy miért, hiszen én is teljesen elzárkóztam. Az operett az idősebb generációt célozza meg, már a 40-50 éveikben járók közt is van egyfajta eltaszítás, az operett műfaját tekintve. A mai világban nagyon sok kikapcsolódási lehetőséget találunk, a színházba járás talán kevesebbeket vonz, az én korosztályom pedig majdnem teljesen elzárkózik, amit nagy hibának vélek. Sokszor úgy mondunk valamire nemet, hogy nem is tudjuk, hogy mi az. Úgy gondolom, hogy kellene valamilyen átmenet, ahogy nálam volt az operettel, de ez a híd nincs rendesen kiépítve és csak kevesen tudnak átmenni rajta. Ennek hiányában is, de érdemes lenne mindenkinek megismerni a komolyzene világát.
Decemberben a Pillangókisasszonyt mutatja be a színház, melyben rendezőasszisztensként dolgozol. Nem mással, mint a Kossuth-díjas Juronics Tamással. Milyen érzéssel tölt el ez?
Nagyon megtisztelő, hogy vele dolgozhatok. Jelenleg úgy alakult, hogy nem egyedül vagyok, hanem Bonecz Veronika is velem van, mint játékmester. Könnyebbség, hisz nekem is meg kell még ismerni rengeteg dolgot, amiben nagyon sok segítséget kapok. Felemelő, hogy egy olyan társulattal lehetek, akiket igazán tisztelek és szeretek. Nekem az a feladatom, hogy nap mint nap mindenkivel kontaktban legyek, a fodrászattal, jelmezesekkel, titkársággal, szereplőkkel és még sorolhatnám… Ez sokszor nagyon izgalmas feladat. Ugyanakkor ide tartozik a szervezés és mellette az is, hogy megpróbálok mindent egyben látni. A próbák úgy zajlanak, hogy a rendező instrukcióit a saját kottapéldányomba feljegyzetelem. Természetesen az ő döntése, hogy ragaszkodik-e az adott rendelkezéshez, vagy valamiben mást szeretne, ez a próbafolyamat során gyakran változik. De itt még nem áll meg a feladatunk, hisz a próba végén átbeszéljük a következő napokat. Figyelünk arra, hogy mikor és kiket kell próbára kiírni. Ha valakinek van valami gondja, kívánsága, ő is minket keres meg elsőként. Hálás vagyok azért is, hogy a titkársággal ilyen szoros kapcsolatban vagyok, hisz ez is egy fontos része a munkámnak. Lelkileg már készülök a következő darabra, ami A varázsfuvola lesz. Röviden összefoglalva ez egy rendezőasszisztens munkája.