Sokkal harcosabban kezdte a férfi kézilabda-bajnoki döntő második mérkőzését a Telekom Veszprém, mint az elsőt, amelyet hazai pályán hat góllal nyert meg a címvédő OTP Bank-Pick Szeged, megszerezve a vezetést a két győzelemig tartó párharcban. Öt perc után már 5–2-re vezettek a győzelmi kényszerben lévő hazaiak úgy, hogy egy lövést sem hibáztak el. Vladimir Cuparában elakadt Mario Sostaric ziccere, a hazai szurkolótábor hangorkánja pedig szünet nélkül betöltötte a Veszprém Arénát.

Fotó: Árvai Károly

A vendégek sem játszottak megilletődötten, amit bizonyított Manuel Garciandía kínai figurából szerzett találata, és hogy Rosta Miklósnak még tíz percre sem volt szüksége ahhoz, hogy megszerezze második gólját, ezzel pedig az NB I-es góllövőlista élére lépjen a Fradiban játszó Nagy Bence mellé. A vendégcsapat próbált minél közelebb maradni ellenfeléhez, ami sikerült is, a játékosok pedig igyekeztek a játékvezetőt is meggyőzni – ezen a meccsen főleg a hazai csapaton azért már érezni lehetett, hogy sokkal nagyobb a feszültség és a tét.

Dragan Pesmalbeknek és Ilic Zorannak is voltak kifejezetten jó periódusai, de az első félidő végére így is csak egygólos előnyt tudott kiharcolni az Építők, ráadásul ha Garciandía bevágja a százszázalékos ziccerét, még annyi sem lett volna. Ez a sovány vezetés már csak azért sem jelentett semmit, mert hasonló hatékonysággal támadtak és dobtak a csapatok, miközben a kapusteljesítmény mérlege hajszálnyival ugyan, de ezúttal is a Szeged felé billent. Bár Mikler Roland sem villogott, így is stabil teljesítményt nyújtott, Cupara pedig a két ziccervédése ellenére sem igazán kapta el a fonalat az első félidőben.

A sípszónál a kijelzőn 18–17 állt a Telekom Veszprém javára, de valójában az első harminc perc inkább a vendégeké volt, akik felvették a kesztyűt, és higgadtabban tették a dolgukat, aminek köszönhetően a szünetre csak annyi derült ki, hogy ebben a mérkőzésben még bármilyen eredmény benne van. A második félidő elején Dean Bombac mondhatott köszönetet Mikler Rolandnak, miután a szlovén irányító kezében „dadogott a labda”, a labdaeladásából pedig máris indult a Veszprém, de Mikler kifogta Pesmalbek ziccerét. Lélektanilag talán akkor billent helyre a Veszprém, mikor Cupara a kispadról bevetődve védte ki Bombac egész pályás kísérletét, majd nem sokkal később Bodó Richárd lövését is hárította, így Bjarki Már Elísson hetese után már négy góllal vezetett.

Egyre elszántabb lett az Építők, Ligetvári Patrik ipponnal vitte földre Bombacot, amiért két percet kapott, de a hazaiakat az emberhátrány sem fogta vissza, nemcsak kivédekezték a támadást, hanem a főszereplővé előlépő Cupara egész pályás góljával már öttel mentek a hazaiak, akik eddigre már egyértelműen megszerezték a lélektani előnyt. Az utolsó negyedórára nem maradt kérdés, ki nyeri meg a döntő második mérkőzését. Arra, mondjuk, nem volt szükség, amikor a szerb kapus túlpörgött, és majdnem nekiment a játékvezetőnek, amiért jogos kétperces kiállítást kapott, és örülhetett, hogy csak annyit.

A Szeged azzal vigasztalódhatott, hogy a második félidő 21. percében Rosta harmadszor is eredményes volt a meccsen, így ő lett az idény gólkirálya, amit ugyancsak válogatott édesapja is a lelátóról nézhetett, de a győzelmet már nem lehetett elvenni a Veszprémtől. Az utolsó perceket állva szurkolta végig a hazai tábor, a Veszprém megérdemelten nyert 34–27-re, és kiharcolta, hogy a bajnoki cím sorsáról a harmadik, pénteki meccs döntsön a Pick Arénában.

Forrás: nemzetisport.hu