A Szegedi Nemzeti Színház 2024. március 14-én mutatja be a Pomádé király új ruhája című nagysikerű meseoperettet, melyet Toronykőy Attila állít színpadra. A mese varázslatos világa most sem maradhat el, jó szórakozást ígér az egész családnak.
Budapesten, Veszprémben is láthatta már a nagyérdemű, Szegeden 2013-ban ment szintén saját rendezésben. A mostani előadás is tartogat meglepetéseket, hisz a rendezésben is némi változások vannak. Mire készülhetnek azok, akik megnézik?
Büszkén mondhatom, hogy ez a darab 2008. óta végigkíséri az életemet. Nagyon boldog vagyok, hogy végre nagy zenekarral fogom hallani a művet, ahogy azt Ránki György megírta. A jazz elemei is felfedezhetőek a zenében, még soha nem hallottam nagy zenekarral a művet. A másik változtatás az, hogy kinyitottuk a második finálét. Nem keretszerűen fejezzük be Dani, Béni duettel, hanem ahogy a szerző megírta. Most egy hatalmas nagy fináléval fog a darab zárulni. A többi jelenet jelenet koncepcióilag azonos a kitaláltakkal. Dani és a Béni a nép gyerekei, ők érkeznek meg Pomádiába, ami egy kitalált ország. Ez bárhol és bármikor létezhet. Pont a király udvarába vitt útjuk, aki ruhabolond olyannyira, hogy mindennap más ruhát vesz fel. A születésnapján viszont olyan különleges ruhát szeretne felvenni, ami még soha nem volt. Ez a két megérkező srác ezt bevállalja úgy, hogy fogalmuk sincs a szakmáról. Olyan nagyképűek és talpraesettek, hogy úgy gondolják, hogy megviccelik a királyt. Pomádiában nagyon jóindulatú, de buta emberek élnek, így mindent elhisznek nekik. Láthatatlan szövetből megszövik ezt a csodakelmét, amit a király felvesz a születésnapi körmenetre, így vonul ki a nép elé. Természetesen meztelen van. Természetesen a gyermekeknek is emészthetőnek kell, hogy legyen az előadás, így gatyában és trikóban fog állni. De az emberek elhiszik, hogy elkészült az új ruha, hisz mindenki azt mondta. Ami a legszebb ebben a mesében, hogy egy kisgyerek kiállt fel a tömegből, aki még őszinte, hogy a királyon nincsen semmi. Akkor esik le az mindenkinek, hogy valóban így van, és így bukik meg a király. Nyársat nyelt Tóbiás lesz jelen esetünkben az, aki átveszi a hatalmat majd a királytól. Ugyanúgy megy minden tovább, a következő részben őt is megviccelik, és ismét kitalálnak egy új királyt.
Mint megszokhattuk, a darab úgy van megrendezve, ahogy a történet meg lett írva. Rendezőileg mennyire kellett érzékenyen hozzányúlni a darabhoz?
Úgy vélem, hogy semmi különbség nincs a többihez képest. Amikor az ember gondolkodik egy darab rendezésén, először meg kell hallgatni a zenét, és el kell olvasni a szöveget. A zene és a szöveg mutatja meg azt az érzékenységet, amit létre kell hozni. Nem szeretem azt, ha direkt ellen megyünk a dolgoknak, mert akkor nem azt a darabot rendezzük meg.
Úgy tudom, hogy felnőtt előadásban is láthatják majd a nézők. Mennyire tudjuk mi ezt befogadni?
Ez inkább ez egy családi előadás. A darabban van olyan, ami a felnőtteknek szól, és van, ami a gyerekeknek. A kisgyerekek ebből nem a politikai szálat súlypontozzák, és azt sem veszik észre, hogy ez a mindenkori hatalom kifigurázáséról szól. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem kifejezetten a mostani hatalomról szól. A történet mindig aktuális, hisz mindig vannak buta vezetők, és vannak okosak is. A darab a buta vezetőket figurázza ki. A gyerekek nagyon szokták élvezni a Dani, Béni vonalát, amikor viccelődnek a királlyal, vagy mikor különböző mozgásrendszerben mászkálnak a szereplők a színpadon. Szeretik nagyon a látványt, épp ezért mi is úgy próbáljuk megcsinálni az előadást, hogy minél több ilyen dolog legyen benne.