Lovai Attila már gyermekkora óta a tánccal foglalkozik, mára profi táncossá szeretne válni a makói fiatalember. Az ehhez vezető útról, terveiről beszélgetett vele a Szeged a Mindenem hírportál.
Nagyon szép dolog az, amikor valaki tánctudásával kápráztatja el a közönséget. Mióta foglalkozol ezzel?
A tánc már hét éves korom óta része az életemnek. De mondhatom azt is, hogy az anyaméhben is ezt szívtam magamba, hisz a szüleim mind a ketten táncosok. Egy válás következtében édesapám elköltözött Békéscsabára, de a nevelőapukám: Doktor László, a Népművészet Ifjú Mestere, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett koreográfus, és jelenleg is táncos. Ő alapította meg Makón a Forgatós Táncegyüttest, ahol én is táncolni kezdtem 2009-ben. Rengeteget köszönhetek neki, hisz az alapokat ő fektette le a lábamba, és a fejembe. Nagyobb koromra az ő tanítása mellett, én is elkezdtem magamat képezni. Természetesen tisztáztam vele a szándékomat, hogy táncművész pályára szeretnék állni. Ezt még először 2017-ben beszéltük meg, egy lengyelországi turnén, ami azóta is egyre jobban erősödik bennem.
Beszélgetésünk elején még említetted, hogy ezt a szándékodat mindenképp tovább szeretnéd vinni, így tovább tanulsz.
Idén nyertem felvételt, a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Itt sajnos csak esti képzés indult, így egy héten, csak két napot tudok lenni az egyetem kötelékében. Ez engem nagyon inspirál, hisz egy fiatal táncosnak nagyon nagy ugródeszka. Nemcsak tánc oktatásban meghatározó ez az egyetem, de elméleti és lexikális tudásban is kiemelkedő. Én a táncos és próbavezetői alapszakot kezdek meg, néptánc szakirányon, ami három év után ad diplomát. Ezután szeretnék mesterszakot is végezni.
A tánc egy nagyon összetett dolog, hisz nemcsak lábban, de testben és agyban is ott kell lenni. Mire intenéd a fiatalabb táncos generációt?
Egy idézettel szeretném kezdeni a gondolatom: „A tehetség isteni ajándék, de megfelelő szorgalom és alázat nélkül mit sem ér.” Ez is jól bizonyítja azt, ha valaki tehetséges egy dologban, az önmagában még nem elég. Rengeteg munka, motiváció és alázat szükséges ahhoz, hogy olyan szinten ki tudjunk magunkból hozni, amelyek a magas elvárásoknak is megfelelnek. Táncolni vágyóknak azt tudom mondani, hogy Makón, a Forgatós Táncegyüttes vár minden táncolni vágyót. Jelenleg, négy csoport működik, megtalálható egy óvodai és egy kisiskolás csoport. Emellett létezik még egy ifjúsági csoport, és egy felnőtt korosztályú csoport is. Nem csak az autentikus, néptáncos műsorok kapnak helyet együttesünk repertoárjában, hanem a táncszínházi műsorok is. Minden évben a nézők is, és a táncosok is kapnak elegendő élményt mindkettőből.
Nagyon sok helyre hívnak titeket. Ha szabad ilyet kérdezni, melyik volt az a fellépésed, amire nagyon büszke vagy?
Minden fellépésemen arra törekszem, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Hisz a táncnak esztétikusnak, és technikailag megfelelőnek kell lennie. Érzés, és megvalósulás szempontjából szeretnék kiemelni kettő fellépést. Ezekben az volt a többlet, ahogy meg volt szervezve, és le volt bonyolítva, valamint a rendezők, és a színészek, valamint a műsoron munkálkodó statiszták, öltöztetők kellékesek, mind- mind olyan szeretettel és türelemmel es tisztelettel álltak hozzánk ami egy hatalmas doppingot, és egy egészen baráti miliőt teremtett. 2018-ban Koltay Gábor rendezésében, és Doktor László koreográfus közös munkája nyomán táncoltam a Trianon című rockoperában. A Forgatós Táncegyüttesen adta a tánckar gerincét, emellett további 6-7 táncegyüttesből állt fel a tánckar. Képzeljük csak el a nézők szempontjából azt, ha többszáz táncos egyszerre, az ország legnagyobb szabadtéri színpadán, a Hősök terén táncol. Ugyanilyen felemelő érzés volt a produkcióban részt venni, táncosként, szereplőként. 2017-ben már volt egy országjáró turném, az Itt élned, halnod kell című zenés, történelmi táncjátékkal, de mivel fiatalabb voltam es az volt az első komolyabb országos darab amiben részt vettem, egészen másképp éltem meg akkor. Aztán 2021-ben a Hunyadi 1456 történelmi musicalben táncolhattam ismét, ahol szintén Doktor László koreografált, és a Forgatós Táncegyüttes táncosaiból állt a tánckar, amit Moravetz Levente rendezett. Ott egy egészen új koncepciónak, struktúrának lettünk a részesei. Számomra ez is egy hatalmas, euforikus élmény volt. Ez a korszak, amit a Hunyadi műsor felölel, egyébként is közel áll a szívemhez.
Milyen terveid vannak, a jövőre nézve?
Nagy álmom az, hogy hivatásos táncművész lehessek. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes, és a Fitos Dezső társulat valamelyike a cél, de a szívemhez a Magyar Nemzeti Táncegyüttes áll a legközelebb. Ők képviselik azt, akár az élő Martin archívum sorozattal, akár a történelmi táncjátékaikkal, akár a mese darabjaikkal, amit itthon amióta csak elkezdtem táncolni képviselek, művelek. A nevelőapukám Doktor László és az ottani művészeti vezető, Zsuráfszky Zoltán nagyon jól ismeri egymást, és alkotótársak is. Természetesen az Anya Együttesemet nem szeretném cserben hagyni, és oda mindig visszatérek – a gyökerektől elszakadni nem szabad! Nem felejthetem el, hogy honnan indultam!